Maray

egy kávé mellett

Egy bébiszitter naplója

Written By: maray - aug• 22•15

Az Egy bébiszitter naplója Emma McLaughlin és Nicola Kraus 2002-ben megjelent The Nanny Diaries című regényének adaptációja. A könyv szerzői együtt összesen nyolc évet dolgoztak nevelőnőként Manhattanben, több mint harminc családnál. Az egy igen jómódú Park Avenue-i család portréját megrajzoló, nagy ismertségre és közönségsikerre szert tevő kötet megfilmesítésének jogait az Én, Pán Pétert is jegyző Richard N. Gladstein vásárolta meg; a rendezői székbe pedig az Oscar-jelölt, Cannes-i nagydíjas, Sundance-zsűrídíjas Sikersztorin már együtt dolgozó Shari Springer Berman-Robert Pulcini páros ült.

Az Egy bébiszitter naplója szándéka szerint egyszerre számos dologról szól: a New York-i elit visszás csillogásáról; arról a sokkról, ami az alsóbb társadalmi rétegbe tartozót éri, ha nála jóval vagyonosabbak közé keveredik; azokról a választási helyzetekről, melyekbe korunk társadalmában a nők kerülhetnek; a szülői nyomásról, melynek célja, hogy a gyerekek “értelmes” életcélt válasszanak, és sikeresek legyenek; meg a gyereknevelésről, persze.

(tovább…)

A cajun, a creol, meg a gumbo – New Orleans különcsége

Written By: maray - aug• 06•15

A hatalmas piros lapátkerék komótosan forog. A felkapott víztömegből aláhulló cseppek szivárványszíncsíkot alkotva esnek a folyóba. A jó öreg, lapátkerekes hajó, a piros fehér Paddlewheels megy a maga útján. Filmélmények, könyvek történetei, dallamok tolulnak elő. A folyó legendái: az utazó a Mississipi partján áll, mögötte New Orleans a jazz hazája. Furcsa élmények ötvözete fogadja magába.

New Orleans-ba érkezve az ember már a repülőtéren érzi, miről szól a történet. A jazz szülővárosának legendás fiáról indult Louis Amstrongról elnevezett kisvárosi persze amerikai léptékű kisvárosi légikikötőben diszkrét jazz zene és vidám jazzmuzsikusok szoborkompozíciója fogadja az utazót. A repülőtér és a város közötti út persze éppoly hosszú és reménytelenül unalmas, mint az összes többi amerikai országút. Ám a város központjában, ami itt nem egy felhőkarcolóból álló irodakomplexum, este már lüktet az élet.
(tovább…)

Scissor Sisters: Ta-Dah

Written By: maray - júl• 19•15

New York, New York…mennyi mindent adtál már nekünk! A sort kezdhetnénk Woody Allennel, s nagy merészen zárhatnánk a Jóbarátokkal, így érzékeltetve a metropolisz sokszínűségét, kifogyhatatlan művészi eleganciáját s a popkultúrában felcsillanó halhatatlanságát. A betondzsungel évről-évre bizonyítja: ahol ennyi ember él egy rakáson, ott dübörög a színházi vastaps, néma, könnyhullató csend honol a mozi termekben, visszafojtott lélegzet uralkodik a kiállításokon, s őrület garázdálkodik a koncerteken. A Nagy Alma ezúttal sem okozott csalódást. A Scissor Sisters nevű New York-i banda ugyanis oly módon felerősíti a felhőkarcolók ragyogását, hogy azok szép időben, szabad szemmel, akár Európából is láthatóak.
(tovább…)

Dr. Gólem – Útmutató az orvostudományhoz

Written By: maray - jún• 22•15

Titokban tartott kételyek

Harry Collins és Trevor Pinch szociológusok Dr. Gólem – Útmutató az orvostudományhoz című kötetükben olyan, a medicinával kapcsolatos eseteket világítanak meg több oldalról, amelyek rámutatnak arra, hogy az orvoslásba fektetett túlzott bizalmat és felelősséget ideje lenne felváltania a tájékozódás iránti igénynek és fokozottabb kooperativitásnak.

Az esetelemzések közt vannak lényegében befejeződött történetek, mint a mandulaműtét, a C-vitamin alkalmazása a rákgyógyításban és az AIDS-aktivisták harca a gyógyszerkísérletek megreformálásáért, vannak jelenkori kételyek, mint a placebohatás és a vitatott, feltételezhetően lelki eredetű betegségek, és vannak olyan gyakorlatok, amelyek szinte teljesen elfogadottá váltak a tömeg szemében, és a tények alapos ismerete nélkül senki nem kérdőjelezné meg jelentőségüket – ilyen az újraélesztés és a védőoltás.
(tovább…)

V, mint Vérbosszú!

Written By: maray - máj• 29•15

A Pokolból és a Constantine után Alan Moore képregényének újabb félresikerült adaptációja került a mozikba V, mint Vérbosszú (V for Vendetta) címmel. Bár a filmet olyan alkotók jegyzik forgatókönyv írói és produceri szerepkörben, mint a Wachowski-testvérek, ezúttal ne számítsunk erős látványelemekkel megtűzdelt akció-képsorokra, vagy mélyen szántó gondolatmenetre és szövevényes cselekményre. James McTeigue első rendezéses állatorvosi lovával van dolgunk, mely alá egy rendkívül sok átirattól bűzlő szkript adja a paripát.

(tovább…)

Scheer Katalin: Tangó Metronómra

Written By: maray - ápr• 01•15

A tangónak nincsenek szabályai, minden precizitásával együtt éppoly szenvedélyes és viharos, mint maga az élet – erre az életre keresi mégis sajátos szabályait a regény egyik főszereplője, Adél. A cím maga is egy antinómia, ahogyan a hősnő is hasztalan igyekszik az összekuszálódott szálakat kibogozni.

Scheer Katalin új könyve két nővér, Adél és Éva sustorgásaival kezdődnek. Monológjaikból, amelyeket majd egyre gyakrabban szakít meg maga az író, hogy belefűzze a váltakozó életképeket és sorsfordulókat a testvérek családjának történetéből, misztikus beszédfolyam keletkezik, magával ragadó, mint maga a tánc.
(tovább…)

Edukators

Written By: maray - márc• 02•15

Mit tanítanak a fiatal Nevelők? Elsősorban megtanítják a nézőt a kételkedésre és a kérdésfeltevésre.
Hans Weingartner, az Edukators (Die fetten Jahren sind vorbei) rendezője egy nagyon jó ötletből kiindulva csinált egy átgondolatlan, felületes, tévedésekkel és összemosásokkal teli kamaszfilmet, melynek megtekintése 12 éven aluliaknak nagykorú felügyelete mellett ajánlott, viszont 18 év felett már nézhetetlen.

Ennek oka a szereplők kora. Húszas éveik elején járhatnak, de ez a fajta lázadás, az ad hoc, szervezetlen akciók ma már nem a fiatal felnőttek sajátja, már 1979-ben, a Hair idején is csak 18 év volt az átlagéletkor a bandákban. A bandában, melynek védelmező karjaiban lehetett a gazdagok ellen táncot járni. Éppen ezért hiteltelen a két fiú, Peter (Stipe Erceg) és Jan (Daniel Brühl, Good bye, Lenin!) magánszorgalomból elkövetett betöréses lúdasmatyiskodása, a gazdagok megleckéztetése. A magányos ellenállás vagy a 15 éves John Conor “jó kis bulija”, vagy a 40 év feletti akcióhősök mindenkivel szembeni attitűdje.

(tovább…)

Heni bácsi emlékére

Written By: maray - feb• 09•15

Vitéz László és a manó

Hát szevasztok, pajtikák! Ugye eljöttök legközelebb is? Eljöttök? – Igen! – kiált a gyerekkórus. Ekkor egy pöttöm kis ember jön elő a paraván mögül, húúú, mint a mesebeli cipészmester egyik manója!, gondolom.

Kezében Vitéz László, az ismerős nehézfegyverzete, a palacsintasütő nélkül, csendesen. A manó is csendes, fáradt de kedves mosollyal meghajol, 5 és 65 éves gyerekek rohanják, meg és autogramot kérnek, s az ismerős, kicsit reszelős ördögverős hang ezúttal a manó torkán szökik elő. A rajongók hazafelé veszik az irányt, az ördögfiókák és a vagány Vitéz László egy ősi, hősin megkopott nagy barna koffer mélyén tűnik el, de nem is annyira mélyre, mert gazdájuk még sokáig erőlködik, hogy a kapcsok, csatok bezáruljanak. Téblábolok. Hm, ő, a manó mozgatta a Süsü sárkány egy fejét is…

(tovább…)

A falka (The Flock)

Written By: maray - jan• 30•15

Az erkölcsileg lezüllött alakok utáni futkorászás az egyik leginkább féltve őrzött kincs a film nagy- és némileg kisebb mestereinek éléskamrájában. E jobb sorsra érdemes becses alapanyag azonban gyakran jár úgy, mint a napon aszalt, kapribogyós, fűszeres olajban eltett paradicsom Stahl Judit konyhájában. Hogy ti. nincs is ott, szóval, hogy nem a csodakukta konyhatündérségének eredményeként virít belőle mindig pár üveg a polcon; hanem mert kapható bármelyik nagyobb hipermarketben. Még szerencse, hogy minőségét korlátlan ideig megőrzi. Így jó sokáig eltartható, és a többség nem fogja érezni, hogy rohad már egy ideje.

(tovább…)

Avatar

Written By: maray - dec• 23•14

Várakozni nehéz és gyötrelmes időtöltés, főleg ha úgy felcsigáznak, mint ahogy azt az Avatar-ral tették. Elég volt egy név: James Cameron, és némi gonoszul csöpögtetett információ. Például, hogy több mint tíz éve készül erre a produkcióra, és hogy ez nem csupán egy film, ez maga lesz a MOZI. Technikai újdonságot és látványorgiát ígértek, az óriási költségvetés csak hab volt a tortán. Vajon megérte ennyit várni?

(tovább…)

Móricz Virág: Bukaresti éjszaka

Written By: maray - okt• 17•14

Sebzett emberekkel és ingatag viszonyokkal találjuk szembe magunkat Móricz Virág írásaiban. A Noran Kiadó által megjelentetett kötet az írónő teljes pályájából merít, a korai novellákból csakúgy, mint a világháború utáni időszak vagy a hatvanas évek terméséből.
A gyűjtemény gerincét a Bukaresti éjszaka című elbeszélés adja, amely a határon túli magyarság metsző tükre.

Helyszín: Nagy-Románia nem sokkal a második világháború előtt. Szereplők: néhány Szeben vidékéről származó magyar, jobban mondva magukat annak valló magyar, szász, román, örmény keverék egy átmulatott éjszaka előtt, közben és után.

(tovább…)

Esterházy Péter: Utazás a tizenhatos mélyére

Written By: maray - szept• 13•14

Esterházy Pétertől megszokhattuk, hogy őt olvasva gondolkodni kell. Általam olvasott korábbi műveinél megesett, hogy egy-egy mondaton félórát elmélkedtem, kavarogtam. Most viszont nem éreztem kényszert a gondolkodásra; időnként felötlöttek bennem társítások, gondolatfoszlányok – megjelöltem a bekezdést – és mentem tovább. Új könyve ugyanis a szó legpontosabb értelmében kellemes, de máris hozzá kell tennem, hogy nem csak.

A könyv valójában anekdoták halmaza, amelyek eleinte spontán asszociációknak tűnnek, és csak később rendeződnek az olvasó számára is pontosan kivehető felállásba.
A történet kerete az író németországi utazása és tapasztalatai a – ideje már végre elárulni – futball tükrében. Esterházy német meccseket látogat, nosztalgiázik saját és a magyar nemzet futballista múltja fölött, többször visszatérve a nevezetes ’54-es berni világbajnoki döntőre, amikor ugyebár az Aranycsapat kikapott a németektől. Emellett, mint “öreg futballista” ellátogat korábbi hazai egyesületeihez és meccsei színhelyére, ily módon lehetővé téve az összehasonlító “megfigyeléseket” a két nép természetére vonatkozóan, megfigyelve minden történést és alakot.

(tovább…)