Miután megírta levelét elgondolkodott. Az asztalon könyökölt, fejét bal csuklóján támasztotta, jobb kezével pedig a tollal játszott. A végére írhatná: “szeretlek”, de jelen helyzetét tekintve túl merésznek vélte ezt a kijelentést. Szereti, ez ugyan nem kérdés, na de ezt az érzést a másik tudtára adni ily könnyedén, ilyen hirtelen oktondiság lenne. A levélben szó sincs érzelmekről, hatszor fogalmazta át, nehogy nyálasnak tűnjön. Egész egyszerűen nem illett a végére a szeretlek. Vagy mégis? Tizenhárom éves, tudja tehát milyen a szerelem. Tudja, hisz ilyen még nem volt, tudnia kell, hisz ilyet még nem érzett.
Keane – Under the Iron Sea
Written By: maray
-
ápr•
05•13
Egyedül ülök a szobámban. Magamba fordulva rágódom a világ dolgain, s örülök, hogy nem lát senki. Szomorúan, elkeseredetten nézek ki a fejemből. Úgy érzem, felesleges vagyok. Arra gondolok, hogy magányomból nem menekülhetek, az élet túl nehéz s én úgyis elbukom. Gyávának érzem magam, tehetetlennek és legszívesebben sírnék. Egyetlen kiút keserű helyzetemből, ha végre kiveszem a lemezjátszóból Keane nyáron megjelent új albumát, s hallgatok valami vidámabbat. A varázs megtörik, hirtelen kedvem támad elhúzni a függönyt is. Vetek egy pillantást az asztalon heverő lemezre. A 2006-os év egyik legjobb zenei anyagát suvasztom el fiókom legmélyére. Nem szeretem. Túl szomorú.
Edukators
Written By: maray
-
márc•
02•13
Mit tanítanak a fiatal Nevelők? Elsősorban megtanítják a nézőt a kételkedésre és a kérdésfeltevésre.
Hans Weingartner, az Edukators (Die fetten Jahren sind vorbei) rendezője egy nagyon jó ötletből kiindulva csinált egy átgondolatlan, felületes, tévedésekkel és összemosásokkal teli kamaszfilmet, melynek megtekintése 12 éven aluliaknak nagykorú felügyelete mellett ajánlott, viszont 18 év felett már nézhetetlen.
Ennek oka a szereplők kora. Húszas éveik elején járhatnak, de ez a fajta lázadás, az ad hoc, szervezetlen akciók ma már nem a fiatal felnőttek sajátja, már 1979-ben, a Hair idején is csak 18 év volt az átlagéletkor a bandákban. A bandában, melynek védelmező karjaiban lehetett a gazdagok ellen táncot járni. Éppen ezért hiteltelen a két fiú, Peter (Stipe Erceg) és Jan (Daniel Brühl, Good bye, Lenin!) magánszorgalomból elkövetett betöréses lúdasmatyiskodása, a gazdagok megleckéztetése. A magányos ellenállás vagy a 15 éves John Conor “jó kis bulija”, vagy a 40 év feletti akcióhősök mindenkivel szembeni attitűdje.
Kinek adjam? Adjam?
Written By: maray
-
márc•
01•13
Az adóbevallás során felajánlható adó 1%-ot sokan csak azért nem ajánlják fel egyetlen szervezet számára sem, mert nem gondolják, hogy csekély összeggel is segítenek, vagy egyszerűen nem tudják eldönteni, hogy kinek a javára rendelkezzenek adójuk 1+1%-áról. A végletekig bizonytalanoknak van egy jó hírünk: teljesen mindegy, hogy kinek ajánlja fel adója 1%-át, mindenképp jó helyre jut a pénze!
Ennyire egyszerű csupán. A célterületet érzékenységünknek megfelelően persze megválaszthatjuk, de felesleges különösebben aggódnunk a kedvezményezett kilétét illetően. Egyrészt minden szervezet, amely rajta van az adó 1%-ot fogadható szervezetek listáján, egészen biztosan hasznos célra fogja elkölteni adója felajánlott 1%-át.
Nemes Z. Márió – Alkalmi magyarázatok a húsról
Written By: maray
-
feb•
10•13
Nemes Z. Márió “Alkalmi magyarázatok a húsról” c. verseskötetéről
A vers címe “Záradék C.-nek”, és állítólag a 24 éves, Magyarországon élő Márió első kötetének nyitóverse, de ezt persze nem hisszük el neki. Nemcsak azért, mert a szerző sem tudhat mindent, de mert a jelek sem erre mutatnak. Vagyis hogy a jelek erre mutatnak. Márió minden bizonnyal norvég költő és bálnavadász, dán és izlandi szülők gyermeke, 35 éves, két lánygyermek apja. Szűkszavú ember, de most három hét alatt megírta Juditot. Kiírta magából, hogy ne kísértsenek. A Juditok. És ez jó. Jó a testnek, és akkor szólni fog a zene. De ez persze csak alkalmi magyarázat. A húsról.
Heni bácsi emlékére
Written By: maray
-
feb•
09•13
Vitéz László és a manó
Hát szevasztok, pajtikák! Ugye eljöttök legközelebb is? Eljöttök? – Igen! – kiált a gyerekkórus. Ekkor egy pöttöm kis ember jön elő a paraván mögül, húúú, mint a mesebeli cipészmester egyik manója!, gondolom.
Kezében Vitéz László, az ismerős nehézfegyverzete, a palacsintasütő nélkül, csendesen. A manó is csendes, fáradt de kedves mosollyal meghajol, 5 és 65 éves gyerekek rohanják, meg és autogramot kérnek, s az ismerős, kicsit reszelős ördögverős hang ezúttal a manó torkán szökik elő. A rajongók hazafelé veszik az irányt, az ördögfiókák és a vagány Vitéz László egy ősi, hősin megkopott nagy barna koffer mélyén tűnik el, de nem is annyira mélyre, mert gazdájuk még sokáig erőlködik, hogy a kapcsok, csatok bezáruljanak. Téblábolok. Hm, ő, a manó mozgatta a Süsü sárkány egy fejét is…
Scheer Katalin: Tangó Metronómra
Written By: maray
-
feb•
01•13
A tangónak nincsenek szabályai, minden precizitásával együtt éppoly szenvedélyes és viharos, mint maga az élet – erre az életre keresi mégis sajátos szabályait a regény egyik főszereplője, Adél. A cím maga is egy antinómia, ahogyan a hősnő is hasztalan igyekszik az összekuszálódott szálakat kibogozni.
Scheer Katalin új könyve két nővér, Adél és Éva sustorgásaival kezdődnek. Monológjaikból, amelyeket majd egyre gyakrabban szakít meg maga az író, hogy belefűzze a váltakozó életképeket és sorsfordulókat a testvérek családjának történetéből, misztikus beszédfolyam keletkezik, magával ragadó, mint maga a tánc.
(tovább…)
V, mint Vérbosszú!
Written By: maray
-
jan•
29•13
A Pokolból és a Constantine után Alan Moore képregényének újabb félresikerült adaptációja került a mozikba V, mint Vérbosszú (V for Vendetta) címmel. Bár a filmet olyan alkotók jegyzik forgatókönyv írói és produceri szerepkörben, mint a Wachowski-testvérek, ezúttal ne számítsunk erős látványelemekkel megtűzdelt akció-képsorokra, vagy mélyen szántó gondolatmenetre és szövevényes cselekményre. James McTeigue első rendezéses állatorvosi lovával van dolgunk, mely alá egy rendkívül sok átirattól bűzlő szkript adja a paripát.
Mit csinál a kongresszus?
Written By: maray
-
jan•
24•13
A Katona József Színház színpadán asztalokból feltornyozott tanácsterem látható. Itt üléseznek, zabálnak, böfögnek, csámcsognak, törölgetik zsíros szájukat a kongresszus mélyen tisztelt tagjai. Ezen a helyen születnek a döntések, hallgatják meg a panaszosokat, határoznak a bizottságok összetételéről és célkitűzéseiről. Amilyen sziklaszilárdan tornyosul elénk és fölénk a fent említett építmény, olyan magabiztosan építkezik különböző stílusokból, játékmódokból Ascher Tamás rendezése.
Avatar
Written By: maray
-
jan•
23•13
Várakozni nehéz és gyötrelmes időtöltés, főleg ha úgy felcsigáznak, mint ahogy azt az Avatar-ral tették. Elég volt egy név: James Cameron, és némi gonoszul csöpögtetett információ. Például, hogy több mint tíz éve készül erre a produkcióra, és hogy ez nem csupán egy film, ez maga lesz a MOZI. Technikai újdonságot és látványorgiát ígértek, az óriási költségvetés csak hab volt a tortán. Vajon megérte ennyit várni?
Dr. Gólem – Útmutató az orvostudományhoz
Written By: maray
-
jan•
22•13
Titokban tartott kételyek
Harry Collins és Trevor Pinch szociológusok Dr. Gólem – Útmutató az orvostudományhoz című kötetükben olyan, a medicinával kapcsolatos eseteket világítanak meg több oldalról, amelyek rámutatnak arra, hogy az orvoslásba fektetett túlzott bizalmat és felelősséget ideje lenne felváltania a tájékozódás iránti igénynek és fokozottabb kooperativitásnak.
Az esetelemzések közt vannak lényegében befejeződött történetek, mint a mandulaműtét, a C-vitamin alkalmazása a rákgyógyításban és az AIDS-aktivisták harca a gyógyszerkísérletek megreformálásáért, vannak jelenkori kételyek, mint a placebohatás és a vitatott, feltételezhetően lelki eredetű betegségek, és vannak olyan gyakorlatok, amelyek szinte teljesen elfogadottá váltak a tömeg szemében, és a tények alapos ismerete nélkül senki nem kérdőjelezné meg jelentőségüket – ilyen az újraélesztés és a védőoltás.
(tovább…)
Scissor Sisters: Ta-Dah
Written By: maray
-
jan•
19•13
New York, New York…mennyi mindent adtál már nekünk! A sort kezdhetnénk Woody Allennel, s nagy merészen zárhatnánk a Jóbarátokkal, így érzékeltetve a metropolisz sokszínűségét, kifogyhatatlan művészi eleganciáját s a popkultúrában felcsillanó halhatatlanságát. A betondzsungel évről-évre bizonyítja: ahol ennyi ember él egy rakáson, ott dübörög a színházi vastaps, néma, könnyhullató csend honol a mozi termekben, visszafojtott lélegzet uralkodik a kiállításokon, s őrület garázdálkodik a koncerteken. A Nagy Alma ezúttal sem okozott csalódást. A Scissor Sisters nevű New York-i banda ugyanis oly módon felerősíti a felhőkarcolók ragyogását, hogy azok szép időben, szabad szemmel, akár Európából is láthatóak.
(tovább…)