Maray

egy kávé mellett

Archive for the 'Kultúra' Category

Heni bácsi emlékére

Vitéz László és a manó Hát szevasztok, pajtikák! Ugye eljöttök legközelebb is? Eljöttök? – Igen! – kiált a gyerekkórus. Ekkor egy pöttöm kis ember jön elő a paraván mögül, húúú, mint a mesebeli cipészmester egyik manója!, gondolom. Kezében Vitéz László, az ismerős nehézfegyverzete, a palacsintasütő nélkül, csendesen. A manó is csendes, fáradt de kedves mosollyal […]

Read the rest of this entry »

Az individuum kísértése

Mostanában egyre többet gondolok Hannah Arendt szavaira a tekintély hanyatlásáról. Nincs többé tisztelet, sem abszolút morál: de úgy tűnik, valamit mégis elrontottunk. Mintha sokan még nem értek volna meg erre a magányra, a szembesítésre azzal, hogy egyedül állunk a világban, nincs fölöttünk sem Isten, sem ember. Vannak, akik megijednek ettől; szolgáljon nekik vígaszul, hogy mind […]

Read the rest of this entry »

A Zöldek Pártja szerint a siker kulcsa a következő generációkban rejlik

Valódi változást nem lehet úgy elérni a környezetvédelem terén sem, ha nem alakítjuk ki az erre való igényt az emberekben. Amíg valami kényszer, nem pedig önként vállalt, belsővé vált feladat, sőt, küldetés; nem lesz sikeres. Felnőttként úgy élünk, ahogy gyermekként otthon láttuk, és az iskolában tanultuk: ha az a „normális”, hogy eldobjuk a szemetet az […]

Read the rest of this entry »

Életek éneke

Az Életek éneke ígérete szerint “az első átfogó film az erdélyi tradicionális népzenéről”. Valójában ennél sokkal többről szól: igazi (kultúra-) szociológiai kérdéseket tesz fel; miközben kiváló zene szól, és rokonszenves zenészeket ismerünk meg. A filmet nagyjából egy éven keresztül forgatták különböző erdélyi helyszíneken (Sármás, Gyergyó, Máramaros, stb.). A szereplők eredetileg nem ismerték egymást: gyakorlatilag az […]

Read the rest of this entry »

A szökevény csillag zuhanása

A szökevény csillag című darab Nagy Andrea koreografálásában és Szabó Kristóf rendezésében. Felemássága szinte mértani középen metszi ketté az előadást.  A négy részre osztott darab első felütése finom kezű, érzékeny munka: a földre, egészen a földbe csapódáskor keletkező mélységbe (ld. pokol) zuhantság poézise. A lent ragadtság, csak ritkán sablonokba tévedő, luciferi kínjainak, talajtalanságának erőteljes képeit, […]

Read the rest of this entry »

Mit csinál a kongresszus?

A Katona József Színház színpadán asztalokból feltornyozott tanácsterem látható. Itt üléseznek, zabálnak, böfögnek, csámcsognak, törölgetik zsíros szájukat a kongresszus mélyen tisztelt tagjai. Ezen a helyen születnek a döntések, hallgatják meg a panaszosokat, határoznak a bizottságok összetételéről és célkitűzéseiről. Amilyen sziklaszilárdan tornyosul elénk és fölénk a fent említett építmény, olyan magabiztosan építkezik különböző stílusokból, játékmódokból Ascher […]

Read the rest of this entry »

Címkék esete az igazsággal

Eörsi István a rendszerváltás előtti utolsó években írta meg visszaemlékezéseit “a kollektív felejtés ellen”. A Kádár-éra utolsó évei ezek, mikor a “puha diktatúra” csendes haldoklásába visszakúsznak az ötvenhatos forradalom elvarratlan szálai. Maga a könyv a későbbi memoár-irodalom előőrse is lehetne akár, jelezvén a nemsokára valóban bekövetkező változásokat, mikor végre mindenki szembesülhet múltjával; Eörsi jó példát […]

Read the rest of this entry »