Maray

egy kávé mellett

Mit csinál a kongresszus?

Written By: maray - jan• 24•13

A Katona József Színház színpadán asztalokból feltornyozott tanácsterem látható. Itt üléseznek, zabálnak, böfögnek, csámcsognak, törölgetik zsíros szájukat a kongresszus mélyen tisztelt tagjai. Ezen a helyen születnek a döntések, hallgatják meg a panaszosokat, határoznak a bizottságok összetételéről és célkitűzéseiről. Amilyen sziklaszilárdan tornyosul elénk és fölénk a fent említett építmény, olyan magabiztosan építkezik különböző stílusokból, játékmódokból Ascher Tamás rendezése.

A Mit csinál a kongresszus? című Ödön von Horváth darab, akárcsak Bertolt Brecht Koldusoperája, a prostitúcióról, a leánykereskedelemről, valamint az üzleti szféra által támogatott karitatív alapítványok, és az alvilág üzelmeinek összefonódásáról szól; szereplői lecsúszott kisemberek, stricik, prostituáltak, korrupt hivatalnokok.

Ödön von Horváthnak, a két világháború közötti osztrák irodalom tragikus alakjának drámáit, hol elfelejti a színházi emlékezet, hol rácsodálkozik modernségükre, és újra felfedezi. Pedig ezek a fanyar humorú, körkörös szerkesztésű, lazán összefüggő jelenetekből álló, kisemberek világát bemutató drámák megérdemelnék, hogy állandóan szerepeljenek a színházi kínálatban.

A Mit csinál a kongresszus? látszólag érdektelen, sehova nem vezető dialógusai komoly lelki traumákat, életcsődöket rejtenek. A szereplők halomra gyilkolják egymást, de nem fegyverekkel, hanem szavakkal, hiszen a szó nagyobbat üt, mint a korbács. Ha erkölcsileg vagy jogilag ingoványos területre tévednek, azonnal idézik a büntetőtörvénykönyv számukra felmentést jelentő paragrafusait. A legütősebb előadásait Csehov-darabokból rendező Ascher Tamás valószínűleg a fent említettek miatt választotta ez a drámát. Ascher rendezése összművészeti tevékenységként értelmezi a színházat. Nemcsak felhasználja a burleszk, a marionettszínház, és az esztrád eszköztárát, hanem kikezdhetetlen egységbe is foglalja. Ez a szintetizáló szándék az előadás minden tényezőjére vonatkozik. A játék fokozatosan emelkedik el a pszichológiai realizmus biztos talajáról egyfajta strindbergi álomjáték felé. Eltűnnek az ok-okozati viszonyok, egymásba folynak a színhelyek, az idő viszonylagossá válik, a színészi játék a pszichológiai megalapozottságból az enyhe stilizáltság felé tart. Még innen marad a brechti színészfelfogáson: nem akarja teljesen elválasztani a figurát a színésztől, de néhol törekszik erre. Nagyszerűen segítik ezt a folyamatot Khell Zsolt multifunkcionális díszletei és Bányai Tamás ötletes világítási tervei: hol egy sejtelmesen megvilágított keresztúton, hol egy bordélyházként is működő bárban, hol az ülésteremben folytatódik a cselekmény.

Szakács Györgyi jelmezei sokat segítenek a színészeknek abban, hogy a karakterek személyiségjegyeit, társadalmi hovatartozásukat minél differenciáltabban jeleníthessék meg. Ónodi Eszter nagyszerűen játssza Luise Giftet, az alapvetően kedves, szeretetre méltó prostituáltat, akinek lárvaszerű, felpuffadt arcára már-már kéregszerűen tapad a rengeteg smink. Kocsis Gergely magabiztos Alfred, a racionális gondolkodású strici szerepében. Pontosan tudja, hogy mi az a határ, amit még, mi az a határ, amit már nem léphet át. Keresztes Tamás Ferdinandként mintha egy Franz Kafka regényből lépett volna elő. Alakításának szuggesztivitásához nagyban hozzájárul a színész kígyószerű mozgása. Hajduk Károly kellemes baritonú Schminkéje sikerrel egyensúlyoz a tettekben megnyilvánulni szándékozó világmegváltó póz és a naivitás között. Máté Gábor és Dankó István kettőse emlékezetes kabinetalakítást nyújt. Burleszk párosuk nagyszerű tanulmány a szolgalelkű, fafejű hivatalnokokról.

A kongresszus ülése alkalmat kínál arra, hogy a társulat rutinosabb és fiatalabb tagjai intenzív társulati összjátékkal, egymást ellensúlyozva jelenítsék meg a bizarr bizottsági munkát. Úgy tűnik, hogy a Katona József Színház előadása sokat segíthet abban, hogy az Ödön von Horváth-darabok a színházi kínálat elmaradhatatlan részévé váljanak.

Ödön von Horváth: Mit csinál a kongresszus?
Katona József Színház

Rendező: Ascher Tamás
Fordította: Gáli József
Díszlet: Khell Zsolt
Jelmez: Szakács Györgyi
Szereplők: Keresztes Tamás, Hajduk Károly, Ónodi Eszter, Tenki Réka, Kocsis Gergely, Dankó István, Máté Gábor, Bezerédi Zoltán, László Géza Attila, Szacsvay László, Rezes Judit, Vajdai Vilmos, Bán János, Újlaki Dénes, Tóth Anita, Gera Marina, Hernádi Csaba

You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.