Maray

egy kávé mellett

Móricz Virág: Bukaresti éjszaka

Written By: maray - okt• 17•14

Sebzett emberekkel és ingatag viszonyokkal találjuk szembe magunkat Móricz Virág írásaiban. A Noran Kiadó által megjelentetett kötet az írónő teljes pályájából merít, a korai novellákból csakúgy, mint a világháború utáni időszak vagy a hatvanas évek terméséből.
A gyűjtemény gerincét a Bukaresti éjszaka című elbeszélés adja, amely a határon túli magyarság metsző tükre.

Helyszín: Nagy-Románia nem sokkal a második világháború előtt. Szereplők: néhány Szeben vidékéről származó magyar, jobban mondva magukat annak valló magyar, szász, román, örmény keverék egy átmulatott éjszaka előtt, közben és után.

Identitásukat keményen meghatározza a kisebbségbe kényszerített lét, e nem régóta megtapasztalt szerep tudata. Dac és a bennmaradtak iránti sértődés kíséri a hontalanság érzését: “Mi, mi vagyunk az igazi magyarok, maguk otthon azt se tudják, mit jelent az, magyarnak lenni.” Az önérzet azonban most sem szül összefogást, ki-ki a maga boldogulásán munkálkodik, a tágabb közösség támogatása csak a szászok saját hangversenytermét látva merül fel, és nem jut tovább az irigykedésen.

Világvége hangulat keríti hatalmába az egész kolóniát, pedig a háború gondolata fel sem merül (év 1936.), oka inkább a hazavesztés és magukra maradás.

A bukaresti magyar házaspár élete tele van komédiával, hisztériával. De e házastársi viszálykodás nem se veled-se nélküled dilemma (a függőség nagyon is körülhatárolt), nem kétségbeesett harc a másik birtoklásáért, hanem menekülés a nyárspolgári lét és az unalom elől. Éppen ezért az örökös drámák generálása nem a szenvedély és átélés mélységét tükrözi, sokkal inkább időtöltésként értelmezhető, hiszen a ribilliót hajnalonként menetrendszerűen követi a kibékülés.

Mégsem tekinthető felületesnek, mert ha az érzelmek nem is, de a bizonytalanság valódi, a teátrális jelenetek hátterében a talajtvesztettek kétségbeesése áll. A barátnő, az énekesnő élete egyhangúnak tűnik fellépéseivel és énekóráival e felfokozottsággal szembeállítva; de nyugodtnak is – az anyaország biztonságos határain belül.

A Kölcsön című novella főhőse a sorsára hagyott és megmerevedett művész a háború utáni keveredés poklában. “Még nem voltam fiatal” – mondja a festőnő, akinek a háború nemcsak ifjúságát vette el, elnyelte legjobb alkotó éveit is, a lehetőséget is az új generáció érvényesülésére, elsöpörte a teljes életteret. A harcok elmúltával megmaradt a belső kényszer a kiteljesedésre, de a romok közt csak vegetálni és talán túlélni lehet, alkotni nem. Mindent áthat a ziláltság, amely nem a művész életének eredendő kuszaságát jelenti, hanem a körülötte levő világ szétbolydulását, amely rázuhan az alkotószellemre, túlterhelve és ezáltal megbénítva azt.

Ez a szellem nem menekülhet a valóság ereje elől, a művésznek el kell raktároznia törekvéseit egy időre, kompromisszumot kell kötnie a jelenben a jövőbeni alkotás érdekében.

Ám ez esetben– úgy tűnik – a szunnyadás, a megalkuvás valóban ideiglenes, az alkotásvágy elpusztíthatatlannak bizonyult; a művész ébredéséig pedig támaszt nyújt a becsület.

Ahogy hömpölyög előre a történelem, az önmagából kifordult világ láttán e viharvert alakok kénytelenek átértékelni korábbi elveiket vagy gyerekkoruk szilárdnak hitt viszonyait, és olyan döntést és következtetést hozni, amely korábbi nézeteikkel ellentétes.
Ahogy a háború előestéjén játszódó Szerelmi házasság című novellában az elszegényedett, rátarti nemeslány, és a szegénysorból értelmiségivé avanzsált fiú, akik önmagukat sodorják egy meggondolatlan házasságba, amely szerelmi ugyan, de a körülményekből és a felek eltérő neveltetéséből adódóan mégsem hozhat boldogságot. A másik iránt táplált gőgjük és előítéletük már a szó kimondásakor kételyt ébreszt, amelyet csak súlyosbít a szokásjogban még mindig élő, ám az adott korban már tarthatatlan osztálykülönbség.

Vagy a hatvanas évek lenyomata, az Idegek című elbeszélés, amelyben mindenki társtalan, érzelmileg, de lassan ideológiailag is kiégett, mégis hit nélkül is a szocializmus építésébe menekül a magánélet kudarca elől. Kivéve a menesztett iskolaigazgatót, aki a széttépett társadalmi ambíciói elől húzódik vissza a családi életbe.

De mégsem, mégsem csak menekülés ez a könyv!
A kassai menyasszony kételyekkel és várakozással teli történetében mégiscsak a remény, a megvalósított vágy kerekedik felül, igaz, hosszú kitartás és harc árán. Vagy a Rokonlátogatás fiatal hősnője szegényen is egyetemre jár két testvérével együtt, valószínűleg be is fejezi azt, és a saját erejéből, nem alamizsnán.

Móricz Virág hősei kötéltáncot járnak az ellenük örökké összeesküdő történelemben egyensúlyozva, az állandó bizonytalanság és kényszerű kompromisszumok közt lavírozva, legmélyebb elveiket is feladva a sors mocsara láttán. Áldozatuk eredménye csak egy keserves vagy kevésbé keserves élet lehet, attól függően, mennyire tetézik saját hibáikkal rossz csillagzatukat. A történetekben a beteljesedés ritka, de létező adomány, amely mindig az állhatatosságnak és a körülmények különleges konstellációjának köszönhető.

Móricz Virág: Bukaresti éjszaka
Válogatott novellák, elbeszélések
Noran Kiadó, 2005.
Válogatta és összeállította: Kőrössi P. József

Móricz Virág (1909-1995): Móricz Zsigmond lánya, tanulmányait Bécsben, Berlinben, és Budapesten végezte, 1932-ben szerzett diplomát művészettörténetből és esztétikából. 1931-32 között a Nyugat titkára valamint segédrendező. 1936-ban Bukaresti éjszaka című novellájával elnyerte a Nyugat pályázatának díját.

You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.