Maray

egy kávé mellett

Papírsárkányok

Written By: maray - dec• 25•12

Khaled Hosseini magyarul a Tercium Kiadó gondozásában megjelent Papírsárkányok- Hazatérés Afganisztánba című regényéből Marc Forster (Én, Pán Péter; Felforgatókönyv; Szörnyek keringője; Maradj!) készített gyönyörűségesen szép és nagyon okos, kihagyhatatlan filmet.

A történet főszereplői Amir, egy pastu; és Haszan, egy hazara kisfiú; akik az akkori (= hetvenes évek eleje-béli) Afganisztán előítéletektől vezérelt elvárásaira fittyet hányva minden napjukat együtt töltik: sárkányt eregetnek, csúzliznak, vagy Amir a saját maga írta történeteket olvassa fel barátjának. Aztán azzal, hogy nem csupán nem avatkozik közbe, mikor három pastu fiú megveri és megerőszakolja barátját; de az eseményeket ráadásul végig is nézi, Amir véget vet az idilli hétköznapoknak. A Papírsárkányok innentől kezdve e gyerekkori esemény, valamint annak következményei körül forog; és végső soron arra keresi a választ, jóvátehető-e valamilyen módon az Amir elkövette árulás.

Marc Forster igen erős alapanyagból dolgozott: Hosseini története egyszerre nyomasztóan fájdalmas és felszabadítóan optimista. Ott van benne, egymás mellett, az ocsmány és a fenséges, a hűség és az árulás, a rombolás és az építés, a pusztulás és az újrakezdés. Bámulatos, hogy egy sztori ennyi mindent elbír egyszerre a nélkül, hogy akár egy percre pátoszossá, vagy giccsessé válna. Még bámulatosabb, hogy egy ilyen sztoriból lehet a pátosztól és a giccstől mindvégig három lépés távolságot tartó filmet csinálni. Forsternek sikerült. A Papírsárkányok érzelmekkel barokkosan agyonzsúfolt; mégsem csöpögő, vagy didaktikus mozi. Ez a rendezői arányérzéken túl annak köszönhető, hogy a filmben semmit sem magyaráznak meg: nincsenek tépelődő, önanalizáló monológok pl. Hagyni beszélni a cselekményt azért is igen fontos és jó ötlet, mert egy ilyen történetben a legminimálisabb és legjobb szándékú magyarázás is automatikusan agyonmagyarázásnak hatna. Forster, szerencsénkre, érzi ezt; és nem tesz sem többet, sem kevesebbet, mint az akciót, a mozgást, az ilyen-olyan irányú változásokat mutatja meg. Egymást követő események tulajdonképpeni húspiaci felvonultatása nem más egyébként, mint egy nagyon ügyes csel: ha jó sok történést látsz egymást után, nem fogod észrevenni az érzelemtelítettségüket, mert azok kioltják, vagy inkább: láthatatlanná teszik egymást. Ez az optikai trükk nagyon jót tesz a Papírsárkányoknak, nélküle a film gyomorforgatóan édes lenne.

Forster rendezése azonban nem csak érzékeny, de okos film is. A giccs és a patetikusság szerencsés elkerülése mellett is érvényesülő, és – úgymond – általános összbenyomássá váló szépség mellett a Papírsárkányok szimbólumokban is bővelkedik. Ilyen szimbólum maga a sárkányröptetés, mely függőleges irányú mozgásával a (társadalmi különbségeken; és az ellenünk, vagy általunk elkövetett hibákon való) felülemelkedést jelképezi; de a film számos bibliai utalást is rejt. Ezek közül a legnyilvánvalóbb talán, hogy – mivel kiderül, a két fiú testvére egymásnak – Amir tettének súlya Káinéhoz válik hasonlóvá. Itt említhető a Haszan megverését és megerőszakolását követő jelenet, melyben Amir születésnapi ünnepségére készülődve levágnak egy bárányt. A bárány nem csak a keresztény, hanem az iszlám világban is az áldozat jelképe (áldozati állat); így ez a jelenet még nagyobb súlyt ad Haszan barátjáért kiállt szenvedéseinek. Végül, a bibliai jelképek közül a bűn(beesés) jelképét, az almát is több jelenetben szerepelteti Forster: először, mikor Amir megdobálja vele Haszant, hogy rávegye, a fiú is dobálja meg őt- remélve, hogy ettől elviselhetőbbé válik árulása. Haszan az áldozati állat: a szétfolyt gránátalmák leve vérvörösre festi ruháját; ő azonban nem hogy nem teszi áldozattá Amirt, inkább a saját arcán ken szét még egy gyümölcsöt (“Ha megütnek, tartsd oda a másik orcádat is!”- újabb bibliai utalás). A gránátalmák másodszor egy kosárból gurulnak szét abban a sok évvel később játszódó jelenetben, melyben Amir, Haszan fiának felnevelése által, lehetőséget kap jóvátenni, amit elkövetett.

Bár a tény, hogy a történet intellektuális élvezet is, elsősorban nyilván a regény-eredeti – és így Hosseini – érdeme; mindenképpen örvendetes Forster nem kizárólag a könyv érzelmi vetületével operáló rendezői hozzáállása.

Akinek ennyi sem elég, azt a Papírsárkányok BAFTA-, Golden Globe-, és Oscar-díjra is jelölt filmzenéje és gyönyörű képei biztosan meggyőzik arról, hogy igenis “van rá mód, hogy újra jók legyünk”.

Eredeti cím: The Kite Runner
Rendező: Marc Forster
Szereplők: Khalid Abdalla, Homayoun Ershadi, Ahmad Khan Mahmidzada, Zekeria Ebrahimi, Atossa Leoni, Shaun Toub

You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.