Egyedül ülök a szobámban. Magamba fordulva rágódom a világ dolgain, s örülök, hogy nem lát senki. Szomorúan, elkeseredetten nézek ki a fejemből. Úgy érzem, felesleges vagyok. Arra gondolok, hogy magányomból nem menekülhetek, az élet túl nehéz s én úgyis elbukom. Gyávának érzem magam, tehetetlennek és legszívesebben sírnék. Egyetlen kiút keserű helyzetemből, ha végre kiveszem a […]
Read the rest of this entry »