Maray

egy kávé mellett

Utolsó napjaim

Written By: maray - dec• 02•13

Francois Ozon legújabb alkotása az Utolsó napjaim a rendező trilógiájának második darabja. A trilógia a halál témáját dolgozza fel, ennek első epizódja a 2002-ben készült, Homok alatt című film volt.

Ozon legfrissebb rendezésének középpontjában Romain, a 31 éves fotoriporter áll, aki megtudja, hogy agydaganata van, s nem sok esélye van az életben maradásra. Talán napjai, hetei, jobb esetben néhány hónapja van hátra. Ozon nem kertel, nincs túl sok körítés a filmben, hiszen az első néhány percben kiderül, hogy a főhős halálos beteg, s ettől a pillanattól követhetjük végig a fiatal férfi halál felé vezető útját. Romain nem akar részt venni kemoterápián és sugárkezelésen, meg akarja élni a hátralévő idejét.

Ozon ebben az alkotásában valamiféle csupaszságot jelenít meg, nincsenek túláradó érzelmek, csupán egyszerű, kevés színnel dolgozó tiszta képek. Romain egyedül vállalja a halál felé vezető időszakot, nem szól családjának, barátainak, szeretőjének arról, hogy beteg. Egyedül a nagymamamájának mondja el, hogy nem sokára meg fog halni. Romain és nagyanyja között belsőséges a viszony, Jeanne Moreau alakítása nagyszerű, de nem is várhatunk mást egy színész klasszistól. Romain, talán itt sírja el magát először, itt láthatjuk rajta a bizonytalanságot, azt, hogy talajt vesztett lett, de mégsem fél a haláltól és egyedül akarja végigélni.

Romain miután elmegy nagymamájától a lakásában él, végigmegy a halál előtti fázisokon, a dühön, a kétségbeesésen, aztán jelentős változás indul el benne. Szüleivel és nővérével nincs jó viszonyban, aztán mégis felhívja egy napon a testvérét és elmondja neki, hogy nem gyűlöli. Romain meleg soha nem akart gyereket, nem is szereti őket, aztán megismerkedik egy nővel és a férjével, akiknek nem lehet babájuk, s megkérik, hogy legyen ő az apja születendő gyermeküknek. Romain természetesen visszautasítja ezt a felkérést, aztán az idő múlásával, állapota romlásával mégis elvállalja a nemző szerepét. Romain és a házaspár közös szeretkezése sikerrel jár, a nő teherbe esik. Ozon ezt a jelenetet is tisztán, ugyanakkor szépséggel láttatja, s nincs semmi megbotránkoztató a hármas együttlétben.

Romain napjai ez után egyre nehezebben telnek, aztán végül a barátjának is elmondja, hogy meg fog halni. Romain kapcsolatait Ozon nem feszegeti, csupán érzékelteti a viszonyokat, pont annyira egyszerűen és valóságosan, ahogy az életben is megtörténnek ilyen furcsa viszonulások szülők és gyermekek, szeretők között. Nincs végső és abszolút konklúziója a filmnek, de ez pont így jó, ha túláradó érzelmek csak rontanának a történeten, nem lenne ennyire közeli és hiteles sem. Önmagában a téma is megrázó, hogy egy harminc éves ember napokon belül meg fog halni, főleg, ha a néző is ehhez a korosztályhoz tartozik, mint jómagam, igen csak megérinti, s gondolkodóba ejti Ozon alkotása. Romain végül a tengerparton egyedül hal meg, csendben, napsütésben, a halál az magányos, de nem feltétlenül rossz. Romain nyugodtan és méltósággal lép ki az életéből.

Utolsó napjaim – Le temps qui reste
Színes, feliratos francia film 2005.; 90 perc
Forgalmazó: Budapest Film
Bemutató: 2006. május 25.

Szereplők:
Melvil Poupaud
Jeanne Moreau
Valeria Bruni Tedeschi
Daniel Duval
Marie Rivière

Rendezte: Francois Ozon

You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.